A bambusz termesztési környezete

Éghajlat
A legtöbb bambusz a meleg és párás éghajlatot részesíti előnyben, és bőséges a trópusi, szubtrópusi és mérsékelt éghajlati övezetekben. A bambusz az erdei erőforrások egyike. A világon több mint 70 nemzetség és több mint 1200 bambuszfaj található, főként trópusi és szubtrópusi területeken, és néhány bambusz a mérsékelt és hideg övezetekben.
A bambusz örökzöld (néhány bambuszfaj a száraz évszakban lehullatja a leveleit), sekély gyökerű növény, magas víz- és hőigényű, és nagyon érzékeny. A földfelszín víz- és hőeloszlása ​​uralja a bambusz földrajzi eloszlását. Délkelet-Ázsia a trópusokon és a déli szubtrópusokon található, és a Csendes-óceán és az Indiai-óceán monszunok konvergenciája érinti. Bőséges csapadékkal és stabil meleggel rendelkezik. Ideális ökológiai környezet a bambusz növekedéséhez, és egyben a bambusz elosztásának központja is a világon.
A világ jelenlegi bambusz erdőterülete körülbelül 22 millió hm². A bambusz földrajzi eloszlása ​​a világon három nagy bambuszrégióra osztható, nevezetesen az ázsiai-csendes-óceáni bambuszrégióra, az amerikai bambuszrégióra és az afrikai bambuszrégióra. Egyes tudósok külön is felsorolják az európai és észak-amerikai bevezetési régiókat. [2] A bambusz nagyon gyorsan nő eső után.
Talaj
A bambusz talajszükséglete a mély és termékeny talaj, az enyhén savanyú, szerves anyagokban és ásványi anyagokban gazdag talaj. Mivel a csomósodó és kevert bambuszok föld alatti szárai sekélyek a talajban, a hajtások nyáron és ősszel kelnek ki. Az új bambusz nem tud teljesen megfásulni ugyanabban az évben, és nem bírja a hideget és a szárazságot. Ezért növekedésük északon általában korlátozott, és talajigényük is magasabb, mint a szórványbambuszé.
Víz
A bambusz vízigénye elegendő víz és jó vízelvezetés.